Sziasztok! Aki nem tudja, annak elmondjuk, h ezt a blogot 2-en írjuk. Atta és én (Nesszi) Remélem sokaknak elnyeri a tetszését. Elnézést a helyesírási hibákért.
Ezt a fejit én írtam.
Puszi:
Nesszi
Másnaposok-1.Fejezet
A Cullen házban…
/Jasper szemszöge/
-Akkor eltitkolod? -Olyan lágyan és halkan suttogtam feleségem fülébe a szavakat, hogy még a több kilóméterre lévő lepke esze-veszett szárnycsapkodásai mellett is eltörpült.
-Ha Rosalie megtudja…-Kedvesem függőben hagyta a mondatot, trillázó hangja is megszakadt.
-Szóval igen?
Alice látta a tervünket. Azt is tudta, hogy Emmett mire készül. Egy egész nap Las Vegasban, csak srácok, Kaszinók, bulik, fergeteges este. Azt pedig már reflexből megmondta, hogy Rosalie nem engedné Emmettet. Így a lányok közül csak Szerelmemnek volt arról fogalma, miként ünnepeljük meg Edward legénybúcsúját.
-Tudod, hogy ha kiderül, hogy elvittétek Rose kocsiját, ő soha nem bocsát meg se neked, se Emmettnek. Egyáltalán Carlisle tudja, hogy mégis miféle bulit terveztek? -Eddig az ablak előtt állt, de akkor megfordult, kérdő tekintetére nem tudtam mit válaszolni. Normális esetben nem kértem volna, hogy hazudjon, főleg nem részben az én kedvemért, de ez más volt.
Egyszer már Bella szülinapját tönkretettem. Most itt az ideje, hogy Edwardnak egy felejthetetlen legénybúcsúztatót tartsunk, eltörölve mindent, ami miatt egyszer már elválasztottam őket egymástól.
-Tudom. De megígérem, hogy nem lesz semmi baj. -Kezeimet óvatosan csúsztattam a derekára, próbáltam lekenyerezni, még a képességemet is beakartam vetni. De hát Alice…
-Jasper!-Szólt rám dühösen.-Inkább segítek önmagamtól, de ne akarj kényszeríteni.-Arca mosolygós volt, arany szemei csodásan csilogtak.
-Akkor megeggyeztünk? - Nem vártam semmiféle válaszra, szorosan magamhoz vontam kecses, karcsú alakját, majd gyengéden tapasztottam számat az övére.
Ahogy Alice ajkai lassan elnyíltak, rádöbbent arra, hogy most mi is folyik, egyik kezét a hajamba fűzte, míg a másikat a tarkómon pihentette. Tudtam, nyert ügyem van.
Vele önmagam lehettem, megtanított arra, hogy mások megölése nélkül is boldog lehetek. Minden egyes vele töltött perc jobb volt bármelyik ember vérénél. Tőle kaptam létezésem legszebb ajándékait. Egy szerető családot, boldog életet, és a legbecsesebbet, Őt magát.
Mikor ajkaink befejezték táncukat összeérintettük a homlokunkat, az egyik kezem pedig a fehér arcára vándorolt, simogatva azt.
-Ugye tudod, hogy bizonyos szabályokat be kell tartanotok? - Nem értettem mit akar ezzel mondani.
-Amint Emmett is itt lesz, mindent elmondok, ígérem.-Suttogta.
Az említettre nem is kellett sokat várni, amint Kedvesem befejezte a mondatot, már hallottuk a kopogást.
-Bejöhetek? -Em még mindig az ajtó túl oldalán állt. Eltervezte, hogy extra jól fog viselkedni a hugicájával. Éppen ezért nem rontott be kopogás és egyébb jelzés nélkül, hanem illedelmes, jómodorú fiatalember módjára megtette a kötelező formalitásokat.
-Igen.-Mire feleszméltem Feleségem már nyitotta is az ajtót. Emmett arcán bociszemek voltak, amit még magától a hugicájától lesett el.
-Annyita köszönöm.-Mikor látta, hogy szabad a pálya, felkapta Alicet, és körbeforgott vele szobánkban.
Lehetetlenségnek tűnt, de féltem, hogy Szerelmem apró, törékeny teste összeroppan a mackószerű, erős izomzatok között.
-Előbb a szabályok. Úgyhogy leülni.-Mint az iskolában szokás, szót fogadtunk a tanítónéninek, leültünk egymás mellé az ágyra, míg Kedvesem fel-alá járkált a szobában.
-Tehát. Az első: Amikor felveszitek a kórháznál Carlislet, elmondjátok neki, hogy még is, hová mentek. Nem szeretném, ha a megbeszélt vadászat helyett ledöbbenne. -Ez eddig oké.
Ezt a tényt Emm is nyugtázta egy bólintással.
-A második: Ha Carlisle elszeretné mondani Esmenek, akkor elmondja. Nem szólhattok bele.-De mi van, ha Esme elmondja Rosnak?
Emmett teste megfeszült mellettem, de nem szólalt meg.
-Ha ez nem tetszik, már mehetek is Rosaliehoz. -Erre mindketten észbekaptunk.
-Rendben-Vágtuk rá egyszerre.
-A kocsit semmilyen körülmény között nem vezetheti Emmett. Míg elértek Carlisle-hoz, addig Jasper vezeti. Ha ott vagytok átengeditek a volánt Carlislenak, aztán amikor már mind a négyen együtt lesztek Edward fog vezetni. A kocsi volánja mögött nem ülhettek tovább 10 percnél.-Emmett szeme felcsillant a többes számra.
-Te Emm, egy percre sem.
-Rendben.-Dünnyögte a sértett.
-A harmadik: Ha elmertek késni, akár csak egy másodpercel is, esküszöm, hogy megkeserítem a hátralévő életeteket. Jöhettek velem és Rosalieval fehérneműt venni minden egyes nap. Jó férj módjára beültök velünk a fodrászhoz, a körmöshöz. Jöttök velünk cipőt venni, cipelitek a cuccokat. Tehát ajánlom, hogy ne késsetek.-A gondolatok, ahogy elképzeltem magunkat megannyi rózsaszín táskával, női üzletekben, megrémített.
-Most pedig kifelé. Én elviszem a kocsit a határhoz, addig te bátyó keresd meg Rosat az erdőben, beszélj vele.
Mindketten döbbenten ültünk, a szavak értelmet nyertek. Alice titokban tart mindent, mi pedig végiszáguldhatunk Las Vegason egy piros Porsche-val. Fantasztikus.
-Köszi.Köszi.Köszi.-Ugrott Emm még egyszer Szerelmem nyakába, majd örömtáncot járva rohant az erdőbe.
Az ajtó csapódása ráébresztett a valóságra, én pedig magamhoz húztam az imádott nőt, és köszönetnyilvánítás képpen megcsókoltam. Ebben minden benne volt. Szeretet, hála, tisztelet, szenvedély, lágyság, szerelem. A legcsodálatosabb feleséggel nem történhetett volna másképp.
Az erdőben…
/Emmett szemszöge/
Beleszippantottam a levegőbe, érzékeimmel kutattam Rosaliet. Amint megéreztem csodás illatát futni kezdtem. Alice meggyőzése már megvolt, de Szerelmemet nem lehet csak úgy levveni a lábáról.
-Megvagy.-Fontam karjaimat hátulról a derekára, magamhoz préselve őt, míg belecsókoltam a füle mögötti gödröcskébe, aztán egyre lejjebb haladtam a nyaka vonalán, míg végül végig húztam ajkaimat a válla tökéletes ívén.
-Mire készülsz?
A nemlétező vér megfagyott az ereimben. Alice már is kotyogott volna?
-Honnan veszed,…hogy készülök valamire? -Minden akaraterőmet arra használtam, hogy elfolytsam az idegességem.
-Nem vagyunk már friss házasok drágám. Jól tudom, hogy van valami, amit eltitkolsz előlem. Már jól ismerlek.-Hangja meglepően nyugodt volt.
Gyengéden szembefordítottam magammal, és szembenéztem a végzetemmel. Tudtam meggyőzőnek kell lennem, ha elakarok érni valamit.
-Tudod, hogy Edwardnak szeretnénk szerezni egy legénybúcsút és hát…-Teste megfeszült a karjaim között, szeme szikrákat szórt. Ezt is imádtam benne.
-Legénybúcsú. Mégis hol? Sztriptízbárt, vagy kurvákat szervezel? -Kérdezte dühösen-Hát tudod mit, mind egy, mivel te nem mehetsz.-Kibújt az ölelésemből, de én megragadtam a karját, gyorsan a karjaimba vonva Őt. Belenéztem a szemeibe.
Minél elbűvölőbb akartam lenni, szó szerint. Elakartam kápráztatni.
-Mi vadászni szeretnénk, de-Hangom direkt akadt meg, azért, hogy még tudjon feltételezgetni, hogy végül nagyobb bűntudata legyen.
Tudtam, hogy nem helyes amit teszek, de csak egy olyan Edward nevezetű tesóm van, aki már majd 100 éve nem enged magához közel egy nőt sem, aki végül egy emberlányban találja meg az igazit, aki végül egy halandó kezét kéri meg. Nem mindennapos dolog ez nálam..
-Mégis mi az a DE? -Toporzékolt.
-Messzebbre szeretnénk menni. Pár száz mérföldel. -Ezt a mesét már Esmenek is beadtuk, Alice pedig mindenről tud.
-Ohh.-Nyögte kedvesem a szavakat.-Szóval akkor nem terveztek semmi "olyat"?-Rajzolt macskakörmöket a levegőbe.
-Gondolnád, hogy elvinném Edyt egy bárba, hogy pucér nők rázzák neki maguk? Bella meg is ölne. Puszta kézzel szaggatna addig, ameddig darabokban nem leszek.-Adtam az ártatlan férjt, majd mikor Ros rábólintott az ötletre, fenomenális boldogság futott rajtam végig.
Pillanatokon belül már Jasperrel a határnál jártunk. Beültünk a kocsiba, és elindultunk Apa munkahelye felé.
A kórház környékén…
/Carlisle szemszöge/
Tökéletesen boldog voltam, mert a fiam végre megtalálta azt a személyt, akire már közel egy évszázada várt. Azt a nőt, aki a lehető legboldogabbá tette, és aki megtöltötte élettel a családunkat.
Már készen voltam a papírmunkával. Vártam, hogy megérezzem Emmett és Jaz illatát. Mikor ez megtörtént el is hagytam az épületet, de mikor kiértem a döbbenet letaglózott.
-Hát ti meg, hogy hogy? -Hitetlenkedtem, mikor megláttam Jasper, aki Rosalie kedvenc kocsiját vezette, mellette pedig Emmet volt, aki valami üveggel babrált.
-Ha beülsz apa, akkor elmondjuk.-Gyorsan be is száltam, a magyarázatra már kiváncsi voltam.
-Na? Elmagyaráznátok, hogy mi folyik itt?
-Hát szóval, ugye nem mindennap vesz feleségül Edward valakit, így jobbnak láttuk, ha valami nagyobb dologgal ünneplünk.-Emmett bocsánatkérően nézett rám, Jaz pedig nem indította el a kocsit.
-Nem is olyan rossz ötlet. Hisz, igazatok van. Eleget vártunk már rá, hogy Edward is házas ember legyen, és annyi mindent kellett átvészelnie, úgyhogy ezt kifejezetten jó ötletnek találom. De még is, mire gondoltatok?
-Egy napra Las Vegasban-Mondta vigyorogva Emm.
-Remek ötlet. Foglaltatok már valahol szobát? Meg kell várnunk valahol, amíg besötétedik.-Reméltem, hogy erre még nem gondoltak, mert szerettem volna hozzájárulni a fiam boldogságához.
-Nekünk ez eszembe sem jutott.-Mondta Jaz.
-Akkor ezt bízzátok csak rám-Már elővettem volna a telefont, mikor észre vettem, hogy mindketten feszülten néznek engem.
-Valami baj van? -Kérdeztem, mostmár én is feszülten és aggódva.
-Hát Rosalie azt hiszi, hogy vadászni megyünk, Alice pedig fedez minket a kocsival kapcsolatban. De a hugicának az volt a kikötése, hogy amint ideérünk adjuk át a kormányt. Bennünk nem bízik-Ecsetelte a helyzetet Emmet.
-Sejthettem volna, hogy Rosa nem önszántából adta nekted oda az autót, és azt is, hogy Alice keze is benne van.
Helyet cseréltünk Jasperrel, és elindultunk jövendőbeli családtagunk házához.
Bella otthona…
/Edward szemszöge/
-Már most hiányzol-Suttogta kedvesem a karjaim között. Megnyugtató érzés volt, főleg azzal a tudattal a birtokomban, hogy nemsokára a feleségemnek tudhatom.
Elakartam mondani mindenkinek-mintha már nem tudták volna.-Ordítottam volna a boldogságtól. Mindenkinek tudnia kellett volna, hogy Bella engem akar, és én is őt, hogy mi egymáshoz fogunk tartozni. Ő és én, én és Ő.
-Nem muszály mennem.Maradhatok.-Próbáltam elrejteni a vigyort, nem akartam felesleges kérdésekre válaszolni. Csak a karjaimban tartani. Örökre.
-Mmm.-Bella hangja a legszebb dallam volt a fülemnek, minden egyes rezdülése kellemes áramütésként ért, szikrát pattintott, azok pedig hatalmas tüzet okoztak.
Óvatosan, lassan csókoltam meg tökéletes ajkait, melyek lágyan szétnyiltak, utat engedve nekem, és határtalan birtoklási vágyamnak. Magamhoz szorítottam, ügyelve törékeny csontjaira.
Megszűnt a külvilág, nem foglalkoztatott más csak Ő. Egy csodálatos barátnő, menyasszonny, kis idő múlva feleség, mi több, lelkitárs.
Mindig elfeledtette velem azt, ami valójában vagyok. Őt ölelve, csókolva, még ha csak mellette voltam is, csak egy egyszerű szerelemmel telt férfi voltam, aki már szinte betegesen vágyott kedvese érintéseire., méginkább magára, a szerelmére.
Hallottam szempilláinak a súrlódását, testem szinte akaratlanul is követte mozdulatait. Ijedten kutattam az arcvonásait, féltem, hogy csak elkalandoztak a gondolataim.
Csokoládébarna szemei tisztaságot, kedvességet, szerelmet sugároztak. Minden benne volt ezekben a pillantásokban, amire nekem lelkiekben szükségem volt.
Tekintete mindent elsöpört ami aggasztott. Legnagyobb kételyeim a pillanatokon belül kezdődő legénybúcsúztató volt.
-Határozott maradás.-Búgtam a fülébe.
Emmett beteges fantáziáji hol egy sztriptízbárról, hol egy nightklubbról, esetleg olyan diszkóról szóltak, melyekben a lányok nem csak a ruháikat dobálták.
Próbáltam meggyőzni, ebben segítségemre volt a hugicám is, de nem értünk el drasztikus változást. Utolsó erejével könyörögni kezdett, hogy ha már nem vágyok csinos, szexi nőkre, akkor menjünk el Las Vegas-ba.
Alice-szel úgy láttuk ez a legenyhébb megoldás, így végül igent mondtam. Rettenetes félelem volt bennem, persze nem attól, hogy egy egész napot Apámmal, Jasperrel és Emmettel tölthetek, hanem attól, hogy ha visszajövök Bella álláspontja megváltozik a kompromisszumunkal kapcsolatban.
-Nem, nem. Ez a legénybúcsúztatód. Menned kell.
Elakar küldeni? Most? Az esküvőnk előtt 2 nappal?
-Legénybúcsúztatót azoknak tartanak, akik, hogy látják az elmúlász és övék ez az egyetlen nap. Én pedig nem is lehetnék lelkesebb, hogy az enyém leszel. Ez nem is volt kérdés soha.-Minden szót komolyan gondoltam.
-Igaz.-Lehelte kábultan.
Percekig foglalkoztunk egymással, időközben az ingem is lekerült rólam. Testünk szorosan préselődött össze. Akkor az egyszer nem féltem, hogy megfázik. Bőre iszonyatosan forró volt, szinte már égett. Szíve vadul dübörgött a melkasában. Néha odakaptam a tekintetem, ösztönösen féltem attól, hogy erőteljes, dallamos lüktetése áttöri a bordáit.
Az idő múlt, mi pedig hol beszélgettünk, hol egymás ajkának a feltérképezésével voltunk elfoglalva.
Pontosan ezt csináltuk akkor is, mikor idegesítő bátyám gondolatai törtek be az elmémbe, megszakítva engem a feledés, és az önfeledt boldogság érzésétől.
"-Mi lesz, ha majd meglátja azt a csinibabát akit neki rendeltem..-"
Morogtam egyet, tudtam, hogy hallja, de esze ágában sem volt abbahagyni.
Nem kellett sokat várni arra, hogy már az ablakban lógjon.
-Ha nem küldöd ki Edwardot.-Sziszegte Em fenyegetően-Utána bejövünk.
Nem engedtem el Bellámat, sőt még egy kicsit erősítettem az ölelésemen.
-Megyen már.Mielőtt be nem törnek a házba.-Nevetése belevésődött az agyamba, tudtam, hogy az elkövetkezendő időben, melyet nélküle kell töltenem, sokszor felfogom idézni.
Jelképesen forgattam a szemeimet, miközben lehajoltam az ingemért. Búcsúzóul megcsókoltam Bella homlokát.
-Aludnod kell. Holnap lesz a nagy nap.
-Köszi! Ez biztos segít lenyugodnom.-Tudtam, hogy hazudik, hisz a szabálytalan levegővétele és itt-ott félre verő szíve mindent elárult.
Ez egy aprócska füllentés volt, melyet csak az én megnyugatásomért tett. Ebben biztos voltam.
-Talákozunk az oltárnál.
-Fehérben leszek.-Mintha nem ismerném fel…Megérezném bódító illatát, de nem csak testének jellegetes vonásai, tulajdonságai, esetleg a vámpírlétem lenne benne segítségül.
A lelkem-Melynek létezését kezdtem elhinni Miatta-kötődik hozzá. 1000 közül is tudnám, hogy melyik Ő. Mágnesként vonzaná a lelkem minden egyes négyzetmiliméterét.
Már ugrásra készen álltam, miközben Emmett kint szitkozódott, Jasper pedig a lenyugtatásával foglalkozott.
-Neked nem kellene megszidnod őt a késésért.-Duruzsolta Bellám.
-Ne aggódj Bella. Időben haza fogjuk vinni..-Jasper gondolatban már be is vetette a nyugalomhullámokat, melyek lassan, fokozatosan elérték Kedvesem.
-Jasper? A vámpírok hogyan tartják a legénybúcsút? Nem viszed egy sztriptízbárba, ugye?-Már épp válaszolni akartam volna a tesómnak feltett kérdésre, mikor Emm aggodalmas gondolatai kérlelni kezdtek.
"-Kérlek ne mondj neki semmit még, mert Rosalie nem tud semmiről. A kocsiját is csak Alice segítségével sikerült elhozni. Ha visszajöttünk mindent elmondhatsz, tudod, hogy ő nem gyanakodik. "
Megesett a szívem Emmetten.
-Ne mondj el neki semmit.-Emm Bella előtt idegességet és türelmetlenséget szimulált.
-Nyugi! Nekünk Culleneknek meg van a saját verziónk. Mindössze néhány puma, és grizzly medve. Sokkal több, mint egy átlagos este lenne.-Jasper észrevehetetlenül kacsintott eggyett.
-Köszi Jasper.-Motyogtam, majd követtem a példáját és kiugrottam az ablakon.
Csak pár méter választott el kedvesemtől, de már hiányzott. Felidéztem magamban az illatát, szívdobbanását, lélegzetvételeit.
-Gyere öcsi! Olyan meglepetésben lesz részed!-Vigyorgott Emm.
Elkezdtünk futni, és pillanatokon belül megérkeztünk apámhoz. Épp hevesen telefonált, gondolatai valami lakosztályról szóltak.
-Hát ez meg? -Kérdeztem, mikor megláttam Rosalie piros Porcheját az úton.
-Ígérem öcsi, hogy mindent elmesélünk, de most induljunk. Minden perc számít, ameddig még szabad vagy. -Emmett elkedzte lepörgetni a mai nap eseményeit, de egyszer csak megszakította.
-Apropó! Neked kell vezetni.-Beültünk a kocsiba, amint kiértünk a városból maxra tekertük a zenelejátszót.
Elindultunk Las Vegasba, hogy megtartsuk a bulit. Egész idő alatt Bella járt a fejemben, csak Ő és semmi más. Rá volt szükségem. Megnyugtató közelségére gondolva békesség szállt meg, hatásosabb volt mint Jaz. Az egészben az volt a legjobb, hogy elképzeltem milyen lesz a viszont látás…
